1. Univerzális elérés

A W3C a Webet a hálózaton keresztül elérhető információk rendszereként definiálja (elérhető számítógépen, telefonon, televízión vagy akár hálózatra kötött hűtőszekrényen, stb. keresztül). Ez a rendszer az emberi kommunikáció új formáit teremti meg, és új lehetőségeket nyújt a tudás megosztására. A W3C egyik célja az, hogy ezek előnyét bárki élvezhesse függetlenül attól, milyen a hardvere, szoftvere, hálózati infrastruktúrája, anyanyelve, kultúrája, földrajzi helyzete, vagy fizikai, mentális képessége. A W3C univerzális elérhetőség iránti elkötelezettségét az alábbi területeken végzett munkái támasztják alá: Nemzetköziesítés, Eszközfüggetlenítés, Hangos böngésző és Webelérhetőség.

2. Szemantikus Web

Ma még természetes nyelven osztjuk meg tudásunkat a Weben. A Szemantikus Weben (ahol a szemantikus azt jelenti, hogy jelentésen alapuló) viszont olyan kifejezéseket használhatunk, melyeket a számítógép értelmezni és változtatni tud. Így lehetővé válik, hogy az unalmas problémákat számítógéppel oldassuk meg, de megkönnyíti és meggyorsítja az információkeresést is (egészségügyi információk, könyv rendelés, stb). A Szemantikus Web építőkövei a W3C-nyelvek (RDF, XML, XML séma és XML aláírás).

3. Bizalom

A Web alapja az együttműködés, hisz ez nem csupán egy magazin, amit csak olvasni tudunk. Tulajdonképpen már az első böngésző is egy szerkesztőprogram is volt egyben, bár a legtöbb ember ma is azt gondolja, hogy a böngészés csupán nézegetés, s nem interaktív tevékenység. Egy, a mainál is rugalmasabb környezet kidolgozásával létre kell hozzuk a Bizalom Webjét ("Web of Trust"), mely a bizalomra épül és lehetővé teszi a Weben való felelős publikálást. Ezen célkitűzések eredményeképp a W3C munkáiban nagy figyelmet fordít az XML aláírásra, a kommentáló mechanizmusra, a csoportazonosításra, a verziókezelésre, stb.

4. Együttműködés

Húsz éve még olyan szoftvereket lehetett vásárolni, melyek csak az ugyanazon gyártótól származó más szoftverekkel voltak képesek együttműködni. Manapság mégnagyobb a választék, így méltán várhatjuk el az egyes szoftverkomponensektől, hogy cserélhetőek legyenek. Mint ahogy elvárhatjuk azt is, hogy minden elérhető legyen számunkra a weben kedvenc szoftverünkkel (grafikus böngészővel, beszédszintetizátorral, vakoknak szánt monitoron, autó telefonon, stb.). A W3C, mint gyártófüggetlen szervezet, nyílt (nem szabadalmaztatott) nyelvek, protokollok tervezésével, támogatásával biztosítja az együttműködést, hogy egységesítse a piacot. Ennek megvalósításáért egy ipari megegyezés és egy nyílt vitafórum felel.

5. Levezethetőség

A W3C törekszik a technikai tökéletességre, de jól tudjuk, amit ma ismerünk és amire ma szükségünk van, az a jövő problémáinak megoldásához nem elegendő. Ezért igyekszünk olyan Webet létrehozni, mely viszonylag egyszerűen még tovább fejleszthető anélkül, hogy az addigi munkánk sérülne. Ezért alapelvünk minden technológiai tervezésnél az egyszerűség, modularitás, kompatibilitás, és kiterjeszthetőség.

6. Decentralizálás

A modern elosztott rendszereknek (beleértve a társadalmakat is) a decentralizálás az alapelve. Egy centralizált rendszerben minden üzenetnek, eseménynek keresztül kell haladnia a központon, ami nagy forgalom esetén torlódáshoz vezethet. Ezért a tervezéskor limitáljuk a központok számát, hogy csökkentsük a Web egészének sebezhetőségét. A rugalmasság nagyon fontos feltétele az elosztott rendszerek működésének, és ugyanez mondható el a webről és az Internetről is.

7. Még jobb multimédiát!

Ki nem vágyna több interaktivitásra és több média-elemre a Weben, beleértve az átméretezhető képeket, minőségi hangot, videót, 3D effekteket és animációt? A W3C szabványosítási tevékenysége nem korlátozza a tartalomszolgáltatók kreativitását és nem teszi unalmassá a böngészést. A W3C, tagsági rendszere által, kapcsolatban áll a végfelhasználókkal és azon dolgozik, hogy megbízható rendszert biztosítson egy még jobb Web kifejlesztéséhez. Ezt szolgálja több nyelv is, mint a Scalable Vector Graphics (SVG) és a Synchronized Multimedia Integration Language (SMIL).

A W3C-ről

A W3C-t 1994 októberében alapították azzal a céllal, hogy elősegítsék a Webben rejlő lehetőségek minél teljesebb kihasználását olyan közös számítógépes protokollok kidolgozásával, amelyek előremozdítják a Web fejlődését és garantálják széleskörű felhasználhatóságát. Ma már a W3C-nek több, mint 450 tagja és közel 70 teljes munkaidős munkatársa van szerte a világon, akik hozzájárulnak a W3C specifikációk és szoftverek fejlesztéséhez.

További információk:

• A W3C tevékenységei
• A W3C technikai tudósításai és Nyílt kódú szoftverei
• A W3C munkatársai, W3C-tagok, W3C-irodák, és W3C a sajtóban
• A W3C elérése
• Hogyan csatlakozhat a W3C-hez