http://www.w3.org/ -- 2005. január 26. -- A World Wide Web Consortium (W3C) közzéteszi, hogy támogat két újonnan megjelent publikációt, melyek rendkívül fontosak a Word Wide Web nemzetközi elterjedéséhez. Ezen dokumentumok, melyek szerkesztését közösen a IETF és a W3C koordinálja, az RFC 3986, STD 66 Egységes forrásazonosító (URI): Általános szintaxis és az RFC 3987 Nemzetköziesített forrásazonosítók (Internationalized Resource Identifiers - IRI-k), mely az Internet Engineering Task Force (IETF) Internet szabványa, illetve szabványtervezete.
A World Wide Web definíciója szerint egy általános, mindent magába foglaló terület, mely minden internetes és más erőforrásra Egységes forrásazonosítókkal (URI-kkal, vagy ahogy időnként általánosan említik: URL-ekkel) hivatkozik.
Tim Berners Lee eredeti javaslatában és a az első Web implementációkban maga a Web viszonylag kevés technológiából állt, mint például a Hiperszöveg Átviteli Protokoll (HTTP) és a Hiperszöveg Jelölőnyelv (HTML). Talán még a HTTP-nél és a HTML-nél is alapvetőbb építőelemek az URI-k, ezek az egyszerű szöveges információk, melyek internetes anyagokat, mint például különféle dokumentumokat, erőforrásokat, embereket és közvetve gyakorlatilag bármit azonosíthatnak, címezhetnek. Az URI az a ragasztóanyag, ami összetartja a Web-et. Az IRI-k ennek a ragasztónak a kiterjesztései, megerősítései, melyek lehetővé teszik, hogy az emberek saját anyanyelvükön címezhessenek meg Web-erőforrásokat.
Az IETF internetes szabványosítási folyamat (Internet Standards Process) eredményeként több ezer publikáció, köztük kb. 60 internetes szabvány jött létre. Az URI specifikáció is csatlakozott ehhez a szűk csoporthoz. Egy internetes szabványnak (vagy röviden "Szabványnak") technikai szempontból kiforrottnak kell legyen, illetve jelentős előrelépést kell jelentsen az internetes közösség számára. A két dokumentum közül az újabb, az IRI specifikáció szabványtervezetként lett publikálva.
Az Egységes forrásazonosító (URI): Általános Szintaxis című dokumentumot Tim Berners-Lee (igazgató, W3C), Roy Fielding (Day Software) és Larry Masinter (Adobe Systems) írta a W3C Műszaki Architektúra Csoportjának (TAG) bevonásával. Ez a szabvány taglalja a felépítését, szintaxisát és feloldását az URI-knak csakúgy, mint különféle használatuk biztonságosságával kapcsolatos megfontolásokat, normalizációjukat és összehasonlításukat (annak eldöntésének mikéntjét, hogy mikor tekintünk két URI-t ekvivalensnek).
Ez az új szabvány az 1998-as URI szabvány helyére lép. Több technikai változás mellett lehetővé teszi az URI host komponensének használatát nemzetközi domainnevek esetén is. Egyéb technikai változás például az opcionális töredékek használatának szabályozása az URI-kban, a 6. "Normalizáció és összehasonlítás" bekezdést Tim Bray és a W3C TAG átdolgozta, egyszerűsített nyelvtan, a félreérthető részek tisztázása, illetve a fenntartott karakterek módosítása.
A Nemzetköziesített forrásazonosítók (IRI-k) szabványtervezetet részben a W3C Nemzetköziesítés Munkacsoport dolgozta ki, és Martin Dürst (W3C) valamint Michel Suignard (Microsoft Corporation) írta.
Néhány kivételtől eltekintve a világon előforduló nyelveken készült hagyományos leiratok egyéb karaktereket is tartalmaznak mint A-Z. A megengedett karakterek halmazát az US-ASCII karakterkészletről az Általános karakterkészletre bővítve (Unicode/ISO 10646) az IRI-k lehetővé teszik a tartalomfejlesztőknek, hogy a különféle erőforrásokat saját nyelvükön azonosíthassák. Ezen kívül, több W3C specifikációból, mint például az XML, RDF, XHTML és az SVG hiányzott azonosítók olyan pontosan meghatározott referenciája, amely a nemzetközi karaktereket támogatja. Az IRI specifikáció pótolja ezt a kritikus hivatkozást.
Az IRI specifikáció szerint valamennyi URI IRI is egyben. Ennek megfelelően az URI-t használóknak nem szükséges semmit másképpen csinálniuk, hogy a számukra szükséges dolgokat megtalálják a Web-en. A specifikáció leírja azt is, hogyan kell az IRI-ket URI-vé konvertálni a jelenlegi rendszereken történő feloldáshoz, a kétirányú IRI-k speciális esetét, IRI-k ekvivalenciáját, IRI-k használatát különféle esetekben, biztonságtechnikai meggondolásokat ismertet és informatív útmutatókat ad.
Ezek az IETF dokumentumok jó példáját mutatják az IETF és a W3C között régóta meglévő együttműködésnek.
A HTTP specifikáció, illetve az URI specifikációk korábban keletkeztek, mint a W3C, a legrégebbi Web-bel kapcsolatos dokumentumok közé tartoznak. Lévén, hogy ezen specifikációk felhasználhatóak több IETF fejlesztésben is, szabványosításuk az IETF berkein belül folytatódott. A W3C URI Fejlesztési Terület vitafórumokat biztosít, erőforrásokat nyújt a dokumentumok módosításához és ezen tevékenységét összehangolja a többi Web technológiával foglalkozó W3C Fejlesztési Területtel.
A W3C-t azzal a céllal hozták létre, hogy elősegítse a Webben rejlő lehetőségek minél teljesebb kihasználását olyan közös számítógépes protokollok kidolgozásával, amelyek előremozdítják a Web fejlődését, és biztosítják a webes technológiák interoperabilitását (együttműködésre való képességét). A W3C az amerikai MIT Computer Science and Artificial Intelligence Laboratory, a franciaországi European Research Consortium for Informatics and Mathematics (ERCIM) és a japán Keio University által közösen működtetett, nemzetközi ipari konzorcium. A Konzorcium szolgáltatásai többek között: egy információs tárház a World Wide Web-ről fejlesztőknek és felhasználóknak, különböző prototípus- és példaalkalmazások fejlesztése az új technológiai fejlesztéseket demonstrálására. A W3C jelenleg több mint 350 szervezetet számlál tagjai körében. További információkért keresse fel a http://www.w3.org/ honlapot!