Köszönet illeti mindenekelőtt Dr. Kovács Lászlót, a Sztaki osztályvezetőjét, a W3C Magyar Irodájának vezetőjét, akitől a 12 ajánlás honosításának ötlete származik, és aki megszerezte és biztosította a szükséges anyagi fedezetet is ennek a mintegy 750 A4-es aldalt kitevő, egységes terminológiájú magyar változatnak az elkészítéséhez.
A fordító köszönetét fejezi ki Dr. Szeredi Péternek, a BME docensének a modell-elméleti konzultációkért, Lukácsy Gergelynek, a BME PhD aspiránsának a terminológiai tanácsokért, valamint Pataki Máténak, a Sztaki és a W3C Magyar Irodája munkatársának a fordítások kezelésében, publikálásában és propagálásában végzett kitűnő munkájáért.
Ez a fordítás a W3C ajánlások dokumentumainak a fordítás idején érvényes, legutolsó verziója alapján készült. A fordítás nemcsak tartalmában, de stílusában és külső formájában is igyekszik hűen visszaadni az eredeti dokumentumot. Mivel ezek az ajánlások szigorú normaszövegek, a kívánatos szabatosság és egyértelműség biztosítása érdekében az eredeti anyagok szerzőinek kerülniük kellett a szűk körben használt szakzsargon kifejezéseit, de nem használhattak túl változatos szókincset, és stílus élénkítő fordulatokat sem. Sőt törekedniük kellett arra is, hogy ugyanazt a fogalmat lehetőleg minden dokumentumban és mindenütt ugyanazzal a kifejezéssel jelöljék meg. Ez a tárgyilagos stílus a szöveg olvasmányossága és esztétikuma szempontjából talán nem kedvező, de itt nem is ez volt a legfontosabb cél. Ezt a szerzői és szerkesztői prioritást a fordításban is következetesen érvényesíteni kellett.
A W3C ajánlások fordításának további különlegessége, hogy a fordításokat a W3C nem tekinti normatív, hanem csak informatív szövegeknek, mert nem áll módjában ellenőrizni a fordítások hűségét, sem pedig azok naprakész állapotát. Ezért a fordításoknak fenn kell tartaniuk az angol nyelvű terminológiai kapcsolatot az eredeti dokumentumokkal, hogy az anyagot fordításban megismerők később könnyen át tudjanak térni a normatív és naprakész angol dokumentumok használatára, amikor az ajánlásokat már gyakorlati célokra alkalmazzák. Ennek érdekében a magyar nyelvű szövegben (zárójelben) fel kellett tüntetnünk az eredeti szakkifejezéseket, és változatlan formában meg kellett őriznünk az ábrák, valamint az RDF és OWL példák eredeti szövegét is. Nyilván, ez a szerkesztési elv is csökkenti a magyar szöveg olvasmányosságát és esztétikai értékeit, de ebben a tekintetben is a gyakorlati hasznosíthatóság követelményének kellett elsőbbséget biztosítanunk.
Mivel ezek az ajánlások főleg on-line olvasásra készültek, ezért messzemenően kihasználják a hiperlinkek lehetőségeit a dokumentumok (részei) közötti közvetlen kereszthivatkozások megvalósítására, úgyhogy az egyik dokumentumból át lehet térni egy másik dokumentum hivatkozott szövegrészének az olvasására. Ezért még a rövidebb szövegrészeket is többnyire úgy fogalmazták meg, hogy önmagukban is érthetőek legyenek. De mivel az ilyen szövegrészekből is hipertext hivatkozások mutatnak más dokumentumrészekre, a linkeket annyiszor ismétlik meg, ahányszor a hivatkozott fogalom felbukkan a szövegben. A dokumentumok lineáris olvasásakor ez redundánsnak és zavarónak tűnhet (mert kékre vagy sárgára festi a szöveg egy részét), de a gyors információszerzés szempontjából hasznosnak fogják találni az olvasók. Ezért a fordításban is megtartottuk a redundáns hivatkozásokat.
Mind az RDF, mind az OWL ajánlások különböző dokumentumai különböző érdekű olvasók kielégítésére szolgálnak (tájékozódók, tudásmérnökök, alkalmazásfejlesztők, szintaktikai eszközfejlesztők, szemantikai eszközfejlesztők, leiró logikával foglalkozó kutatók). Ezért, annak ellenére, hogy az RDF vagy az OWL ajánlás sorozaton belül minden dokumentum lényegében ugyanarról a témáról szól, mégsem lehet ezek stílusa és terminológiája teljesen azonos, ha meg akar felelni az adott dokumentum feltételezett olvasója tipikus látásmódjának. Ezt a fordításban úgy próbáljuk meg érvényesíteni, hogy az olyan fogalmakat, amelyeknek többféle korrekt fordítása is lehetséges, az adott dokumentum tipikus olvasójának szemléletéhez legközelebb álló változattal fordítjuk magyarra.
Mivel a legfigyelmesebb és legszakszerűbb fordítás mellett is maradhattak hibák egy ilyen többcélú és bonyolult szerkezetű specifikáicó fordításában, ezért a fordító szívesen fogadja az olvasók korrektív megjegyzéseit és javaslatait. Ez vonatkozik a gépelési, editálási, helyesírási és egyéb nyelvi hibákra is. (A fordító ugyanis nem nyelvész, és az internetes publikálás miatt nincs lehetősége nyelvi korrektor igénybe vételére sem, de mégis szeretné, ha a fordítás minden olvasó igényét kielégítené.)
A Szemantikus Web céljait szolgáló szabványcsomagról eddig nem készült átfogó magyar fordítás, és a témáról magyar nyelven megjelent szakcikkek száma is meglehetősen kevés. Igy nem is alakulhatott ki mindenki által elfogadott, egységes magyar terminológia ebben a tárgykörben.
A magyar szöveg természetességének és gördülékenységének biztosítása azonban megköveteli, hogy ahol lehet, magyarítsuk a szakkifejezéseket, de azért mégse erőltessük ezt, ahol nem lehet, mert a túl merész neologizmusokat nehezen fogadja be a szakmai köznyelv. Egy ilyen dokumentumcsoport fordítása, mint az RDF és OWL szabványoké, jó alkalom lehet a magyar szövegbe nehézkesen beilleszkedő angol kifejezések magyarítására, vagy más formában történő helyettesítésére. De mivel nincs olyan fórum, ahol konszenzuson alapuló döntések születhetnének, ezért a fordítók és a magyarul publikálók arra kényszerülnek, hogy egyes kifejezéseket ad hoc módon, a saját ízlésük szerint magyarítsanak. Ezek a változatok többnyire meggyökeresednek, néha azonban nem. Mégis vállalni kell az alkalmazásuk ódiumát, hiszen a napi használat úgyis kiszűri az alkalmatlan változatokat, a megfelelőeket pedig kanonizálja.
Mindjárt az elején szokatlan megoldásnak tűnhet, hogy a fordítás tárgyát képező rendszerek nevének (pl. Erőforrás Leíró Keretrendszer , Web Ontológia Nyelv, RDF Szókészlet Leíró Nyelv) magyar fordításában az összetett név szavainak nagy kezdőbetűs írását, illetve a szavak különírását használom, annak ellenére, hogy a számítógép-nyelvek nevének ilyen írásmódját nem szentesíti akadémiai állásfoglalás. De mivel az állásfoglalások egyébként is a gyakorlatban kialakult nyelvhasználatot követik, ezért – lesz, ami lesz – megkísérlem inspirálni ezt az írásmódot. Ez, szerintem, azért indokolt, mert az efféle világraszóló alkotások nevei lényegében márkanevek (tehát tulajdonnevek), és ezek magyar írásmódjánál akadémiailag is elfogadott a szavak nagy kezdőbetűvel történő írása (lásd: Egri Bikavér, Piros Arany, Kőbányai Világos). De az is lehet, hogy később a magyar név szavainak kezdőbetűiből is betűszót alkotnak majd a nyelv használói, és akkor ezek hosszabb változatában úgyis megjelennének a nagybetűk. Ha az úzus mégsem követné ezt a nyelvi logikát, akkor legfeljebb megmarad ez a megoldás egy egyszeri kísérletnek.
A tag kifejezést, szerintem, a kialakult gyakorlattól eltérő formában kellene "magyarítani". Ezt ugyanis, noha csak homonimája a magyar "tag" szavunknak, egyre többen, már-már szinonimaként kezdik használni, és úgy használják, mint a magyar "tag" szót (tagok, taggal, tagot stb.), s ez félrevezető lehet. Az idegen szóként, kötőjellel vagy anélkül ragozott/toldalékolt változatok (pl. tag-gel, tag-ek, taggel, tagek) pedig zavaróak, és döcögőssé teszik az olvasást. A tag kifejezést azonban – ebben a kontextusban – mégsem lehet a jelentés torzulása nélkül egyszerűen szimbólumnak vagy címkének fordítani, mert ezek túl általános fogalmak az informatikában. De nem lehet elemnek sem magyarítani, mert ez meg túl konkrét jelentésű: az elem az XML/RDF/OWL-ban akár egy komplex nyelvi struktúrát is jelenthet, míg a tag alatt általában csak az elem nyitó és záró szintagmáját vagy attribútumainak a nevét értjük. Mindezek miatt, inkább a "teg" forma mellett törnék lándzsát (a software = szoftver, file = fájl típusú fonetikus átírás analógiájára), mert ennek a magyar nyelvben nincs más jelentése, s így éppen megfelelő terminus technicus lehet. És – nem utolsósorban – jól toldalékolható és ragozható (tegek, tegekkel, tegnek, tegjét, tegjeit stb.).
Az RDF triple eredeti angol kifejezését nem fogadja be a magyar nyelvi környezet, mert nehézkesen toldalékolható. Nem tudom, hogy a magyarul publikálók többsége hogyan fordítja ezt magyarra, mert láttam már "triád(á)nak", "triásznak", "hármasnak" és "triplának" is írva, pedig – szerintem – egyik változat sem igazán találó az RDF alany-állítmány-tárgy-hármas jelentésének átvitelére. A triáda kifejezés például meglehetősen le van foglalva (pl. Hegel logikájában a tagadás tagadásának kifejezésére, lásd: tézis-antitézis-szintézis), míg a hármas inkább az N-esek matematikai fogalmával asszociálható, amelynek jelentése annyira általános, hogy nem fejezheti ki egymagában az RDF hármasainak konkrétabb jelentését. A leggyakrabban használt (és legtalálóbb) változat az "RDF hármas" pedig kimondva egy öt szótagú kifejezés, amit a gyakori használat miatt rövidíteni kellene. A triász inkább egy három személyből álló csoportra utal, a tripla pedig nem főnév, és szintén túl általános. Az RDF és OWL dokumentumokban ezért inkább a triplet szót használom, mert ez főnév, azonnal érthető, rövid, és bár nem magyar szó, a magyar kontextusban kizárólag az "RDF hármas" fogalmát jelentő terminus technicus lehet (elő is fordult már magyar szövegkörnyezetben). További előnye, hogy kötőjel nélkül ragozható/toldalékolható, tehát jól belesímul a magyar nyelvi környezetbe.
Az entail, entailment kifejezést a köznapi szótári jelentései alapján nem lehet magyarra fordítani, de nem lehet az angol változatot sem megtartani, mert bár az entailment szót talán még eltűrné valahogy a magyar szövegkörnyezet, az entail ige magyar toldalékolása azonban már torzszülött kifejezésekhez vezetne. Az OWL és RDF ajánlások 12 dokumentumából 8-ban (amelyek főleg nyelvhasználati és szintaktikai kérdésekkel foglalkoznak) ezt a kifejezést leginkább ilyen értelemben használják: "érvényes következtetés" vagy "helyes konklúzió". Ennek megfelelően, ezekben a dokumentumokban ilyen, vagy ezekkel rokon értelmű kifejezéseket használtam. A fennmaradó 4 dokumentum az RDF, illetve az OWL szemantikájának formális, modell-elméleti definícióját, és a nyelvek teszt-eseteit tartalmazza, ahol az entail és entailment kifejezéseket már ezek szűkebb matematikai jelentésében használják, és – per definitionem – megkülönböztetik az inference és conclusion (következtetés és konklúzió) fogalmaktól. Ebben a kontextusban a "következménye", illetve "következmény" kifejezés fejezi ki leginkább az entail/entailment szogorúbb matematikai fogalmát (a terminológiai tanácsadóim is ezt javasolták).
Az olyan kifejezést, mint a cardinality szintén nehéz igazi magyar változattal helyettesíteni, mert a magyar kifejezés vagy nem viszi át a pontos jelentését, vagy túlságosan hosszú. Ezért ezt a szót a latinos formájában, kardinalitásnak írom. Ahogyan a cardinality szónak a leíró logikai jelentésváltozata kialakult az angol környezetben, úgy bizonyára a kardinalitásé is ki fog alakulni a hasonló magyar környezetben. (Az "ontológia" szó informatikai jelentésátvitelével is ez történt.)
A feature kifejezéssel is sok baj van, mert ennek a fogalomnak a frappáns kifejezésére végképp nincs igazán jó magyar változat, az angol eredetije pedig nagyon rosszul illeszkedik a magyar kontextushoz. Az "alapvető tulajdonság", a "szándékolt tulajdonság" a "lehetőség", a "funkció" a "képesség" és az "opció" kifejezések ugyanis néha többet, néha meg kevesebbet jelentenek a feature-nél. De még mindig jobbnak láttam ezeknek az éppen odaillő változatát használni, mint az eredeti agol szót nehézkesen magyarul ragozni, vagy helyette a pongyola hangzású fonetikus átírását a "fícsör"-t használni.
A matematikusok számára furcsának tűnhet az a terminológiai döntés, hogy az RDF és OWL tulajdonságokra vonatkozó domain, illetve range korlátozásokat a felhasználói szemlélethez közelebb álló "érvényességi köre", illetve "értéktartománya" kifejezésekkel fordítom magyarra, ahelyett, hogy ezek függvénytani elnevezéseit, az "értelmezési tartománya", illetve "értékkészlete" kifejezéseket használnám. Ennek általánosabb okát fentebb, az RDF és OWL ajánlások fordítási különlegességeit tárgyaló részben már említettem. A döntés konkrétabb oka az, hogy feltehető: a két nyelvet használni szándékozók többsége nem matematikus, és nem úgy gondol egy alany, állítmány, tárgy hármasra, mint matematikai függvényre, akkor sem, ha az ilyen binér relációk függvényként is felfoghatók. (És általában is, egy nyelv vagy egy szoftver alkalmazóját ritkán érdeklik azok a mélyebb matematikai összefüggések, amelyeken az adott nyelv vagy szoftver alapul, ha ezek egyébként jól működnek. Ezt az elvet Graham Klyne, az RDF ajánlások egyik szerkesztője, a Putting Semantics in the Semantic Web c. cikkében így fogalmazza meg: "A modell-elmélet nem az a téma, aminek könnyű megragadni az értelmét, de szerencsére, egy számítógép-nyelv legtöbb használójának nem szükséges ismernie a hozzá tartozó modell-elméletet, feltéve, hogy a kapott eredmények igazolják ezt az elméletet. Ez analóg azzal, hogy a legtöbb ember ismerheti a számok összeadásának és kivonásának a szabályait anélkül, hogy értenie kellene a mögöttük lévő matematikai számelméletet, mely alátámasztja ezeket a szabályokat.") Bár lehet, hogy az RDF és OWL modell-elméletének kifejtésénél, amelyet feltehetően a matematikában jártasabbak olvasnak el inkább, esetleg indokolt lenne visszatérni a matematikában szokásos szóhasználatra, de ekkor meg az a probléma merülne fel, hogy az alkalmazási és elméleti orientáltságú dokumentumok közötti, ilyen vonatkozású kereszthivatkozások nem lennének egyértelműek. Ezért itt is célszerűbbnek látszott megtartani az alkalmazói nézőponthoz közelebb álló változatokat, hiszen a matematikusok úgyis tudni fogják, hogy ezek mit jelentenek.
Lehet, hogy ez is vitatható eljárás, de a bevezető jellegű dokumentumokban szükségesnek éreztem magyarul is megadni a tárgyalt szókészletben és a kódolási példákban előforduló fogalomneveket, még akkor is, ha a tömör fordításuk nem mindig "esztétikus". Így tehát az angol eredetijük egyidejű zárójeles feltüntetése mellett többnyire a magyar változataikat használom a szövegben, hogy gördülékenyen és jól érthetően lehessen megfogalmazni a szókészletek és az alkalmazási példák magyarázatát. (A példák jellegétől függően, néha a magyar változatot kellett zárójelezni). A magyar nevek használata a példák magyarázatában nemcsak érthetőségi, hanem szemantikai okokból is előnyös. A halmazműveletek, az ítéletkalkulus és a szemantikai gráfok szövegkörnyezetében ugyanis az angol birtokviszony kifejezésének fordított szórendje a magyar nyelvű magyarázatok egyenes szórendjével ütközve (alany-tárgy csere) erősen zavarná a logikai példák megértését azok számára, akik (még) nem tudnak (elég jól) angolul. Márpedig a fordítás elsődleges célközönsége nyilván az egyetemi-főiskolai hallgatók tábora. Azoktól az olvasóktól pedig, akik jól olvasnak angolul, és csak kényelmi okokból használják a magyar fordítást, ezúton kérek elnézést, ha őket meg a számukra feleslegesen lefordított magyar kifejezések zavarják.